Legtöbb SQL server úgy épült fel, hogy fogták az SQL specifikációt, beépítették. Aztán ahogy az idő múlt, mindenki szépen kidolgozta a parancsokat és eljárásokat azokra az esetekre, amiket a specifikáció nem fedett le.
Aztán jött egy új SQL specifikáció, megpróbálta utolérni az élet támasztotta követelményeket. A serverekbe ezeket is beépítették. De azt mégsem hagyhatták, hogy a már futó rendszereket felborítsa az, hogy ezentúl egy parancsnak más a neve vagy a szintaxisa, ezért azt is benne hagyták.
Ezért van most egy ANSI SQL, amit nagyjából mindegyik server tud. Mondjuk olyan 90%-ig mindegyik tudja. A maradék 10% pedig egyedi megvalósítás. Ezért nem vihető át teljes mértékben egy SQL script mondjuk Oracle-ről MSSQL-re, MySQL-re vagy éppen vissza. Ezért vannak „nyelvjárások”.
Ha pedig egy server lehetőségeit teljesen ki szeretnénk aknázni, akkor bizony az adott nyelvjárást kell a magunkévá tenni.
